Rear Window

Úszó-EB után, két hónappal az olimpia előtt

Kiss László kapitány vérlázítóan értelmetlen, 10 érmes tippje után számoltam gyorsan magamban egy kicsit, és 8 aranyra, összesen 18 éremre jutottam. Lett 9 és 26. Minden idők legeredményesebb EB-szereplése, kihasználva a hazai pályát, néhány nagy ellenfél hiányát. Ami a legjobb, hogy egy nagy csapat van, rengeteg számban vannak jó úszóink, jelenünk és jövőnk (valóban látszik már egy riói csapat alapja). A hagyományos számainkat söpörtük: férfi és női 200 és 400 vegyes, férfi és női 200 pillangó, pluszban férfi és női 800 gyors, na meg 200 mell Gyurtával. A többi számból pedig egyre többen ott vagyunk, ez a szép.

Londonra tippelni ebből nehéz, és nem is a mieink miatt elsősorban, hanem az ellenfelek miatt: tartják-e magukat a félelmetes formájukban a kínaiak és japánok, mit hoz az amerikai bajnokság, megújulnak-e az ausztrálok... Azt mondom itt most, hogy 0-3 aranyérem, 4-9 érem várható az úszóinktól. Ehhez is még rengeteget kell fejlődni addig, de úgy tűnik, az út jó.

A Titanic centenárium kapcsán

A 100 éves évfordulón nagyon sok érdekeset láttam, olvastam. Szerintem jó volt a Julian Fellowes féle minisorozat, érdekességképpen leszedtem az ott veszett multimilliárdos Astor sci-fijét, megismertem a fantasztikus Encyclopedia Titanica-t, nagyszerű volt az index "közvetítése". Na, és belenéztem ismét a Cameron-filmbe, ami kapcsán három "felfedezést" tettem.

1. Kate Winslet összehasonlíthatatlanul jobban néz ki most 36 évesen, mint akkor 21 évesen. Di Capriónak pedig szintén jót tett a 15 év, emberformájú lett (várom a Gatsby-t!).

2. Meglepő volt, hogy mennyire látszott néha a műterem, a vizuális effekt, a technológia még nem volt a mai szinten. A párafelhős leheletek pedig egészen rémesen néznek ki.

3. Új (bár bizonyára messze nem forradalmi) értelmezést találtam a filmnek: Jack nem is létezett, csupán az elképesztő traumán átesett Rose meggyötört elméjének színes, szélesvásznú szülötte.

Könyvlista XI. (2012. I. negyedév)

Néhány nagy találat összejött ebben a három hónapban: A Sjöwall-Wahlöö páros első krimije, a skandináv bűnügyi regények keresztszüleinek bemutatkozása innen a közeli 1965-ből. Egy csodálatosan felépített, türelmes, csendes, sötét történet. Folytatnom kell majd a további 9 kötettel. A Gatsby egy igazi klasszikus, rövid regény az őrült 20-as évekről, egy titokzatos milliomosról és nem kevés fájdalomról és tragédiáról.

Egy újabb fogás kedves Tudor-korszakomon Mantel részletgazdag és igazán szépirodalmi értékű története Thomas Cromwell-ről - egyelőre csak a felemelkedéséről és a csúcs eléréséről, de ha igaz, megkapjuk majd a bukást is az írónőtől. Rucka a szokásos színvonalat, izgalmakat, akciókat hozza a képregények könyves lezárásaként, szintén nagy kedvenc. Grosszman pedig még egy kemény, nehéz, szívbe és lélekbe markoló regényt írt élete végén a sztálini kor teljes embertelenségről.

Maj Sjöwall – Per Wahlöö	Roseanna	9,5
F. Scott Fitzgerald	A nagy Gatsby	9
Hilary Mantel	Farkasbőrben	9
Greg Rucka	Private Wars	8,5
Vaszilij Grosszman	Panta Rhei	8
Zane Grey	Vadnyugaton	7,5
Inge Scholl	Die Weisse Rose	7,5

Hollywood-kiállítás a bécsi Jüdisches Museumban

Hollywood gyakorlatilag tavaly volt 100 éves, a bécsi Zsidó Múzeum ezen az évszázadon halad végig 24 részletben a stúdióalapítóktól némafilmen, hangosfilmen, sztárokon, producereken, korszakokon, zsánereken át a jelenkorig. A zsidók (tágabb értelemben az emigránsok) szerepe kapja értelemszerűen a hangsúlyt. Eredeti tárgyak, plakátok, rengeteg filmrészlet, egy szép és részletes könyv a kiállításról - nem mondom, hogy univerzális, mindent átfogó történelemóra, de kellemes, hasznos és szakszerű betekintés Hollywoodba.

Két érdekesség: 1. Mi az élen vagyunk, abban az értelemben, hogy az alapítók közül Laemmle német, Fox és Zukor magyar, a Warnerek lengyel, Goldwyn lengyel, Mayer ukrán zsidók voltak. 2. A Casablanca mintegy 100 fős stábjából 70-en az előző pár évben emigráltak Amerikába, nyilván főleg a lángoló Európából, így is hozzájárulva a film témájához, hangulatához.

My Week with Marilyn + Drive

Oscar előtt a két legjobb filmről, amit az elmúlt hetekben láttam, és sajnos az egyik semmi, másik nem sok szerepet játszik majd ma éjjel.

A My Week with Marilyn miközben jól megírt, jól rendezett, az 55 évvel ezelőtti Angliát és a filmforgatást nagy részlethűséggel bemutató film, úgyis azon áll vagy bukik, hogy Marilynt hogyan tudják megjeleníteni. A siker némileg váratlan és hatalmas! Michelle Williams fantasztikusat egyensúlyozik a jól ismert sztár-pózok, a bizonytalanság, elveszettség, idegbaj, valamint a gyermeki naivitás között. És bemutatja azt is, hogy maga MM hogy próbált zsonglőrködni mindezzel: "Shall I be Her?" A többiek is jól működnek, Redmayne, Cooper, Wannamaker, Jackson, Carter; a brit színésznők két távoli generációja, a mindig hibátlan Judi Dench és a még hosszú hajú Emma Watson. Na meg Kenneth Branagh, aki egy szórakoztató Olivier-karikatúrát ad, és aláhúzza a film egyik vezér-bonmot-ját: a nagy színész, aki filmsztár akart lenni, és a filmsztár, aki nagy színésznő akart lenni. Monroe jutott közelebb a célhoz.

Bónusz: Csodálatos korai fotók a Griffith Parkban, 1950-ben. Ez igen.

A Drive némi döbbenetemre valami technikai kategórián kívül nem kapott semmi jelölést... Egy semmi különös alapötletből lett az európai rendezővel és a jól eltalált főszereplőkkel egy filozofikus, egzisztencialista akciófilm, ami a 60-as és 70-es években gyökeredzik, talán leginkább Melville és Delon Szamurájában. Stílusos, ütős, elgondolkaztató, szórakoztató, melankolikus - egy, a filmiskolákba kerülő liftes jelenettel.

Season 9: #3-5

Az első ív második fele, valamint egy nagy átvezető stand-alone, mindegyik a szép lassan beletaláló Chambliss szövegével. (Azért remélem, Avengers moziba kerülésével Joss-nak is lesz ideje írni.) Egy nagy ellenfél legyőzve a Freefall végén, még nagyobb felkészül, lesznek szövetségesek is, a régiek mellett 1-2 új.

Komolyabb és közvetlenebb hatású a "Slayer, interrupted". Klasszikus utakon, sok-sok álommal, a Firsttel, és két nagy revelációval. Willow (aki ismét a legközelebbi barát) lesz, lehet, aki visszahozza a mágiát a világba. Buffy pedig terhes. Nem titok, mi fog történni a következőben, elspoilereződött persze már, de erről majd akkor, ha itt is lesz.

Könyvlista X. (2011. IV. negyedév)

Az év utolsó listája, 7 regény, 1 filmes, 1 politikai riport-könyv és a Transmetropolitan sorozat befejezése. A lista elején és végén német nyelvű regények: Kehlmann-t nagyon megkedveltem, és a több síkon futó történet-hálózat nem is okoz csalódást. A Winnetou viszont eredetiben, húzások nélkül erősen túlírt, May imádja önnön magát hallgatni/olvasni.

A Királyok csatája ott folytatta, ahol a Trónok harca abbahagyta, magával ragadó, letehetetlen, állandó feszültséget jelentő fantasy. Tolsztoj Feltámadása a kései mestert mutatja, egy elit-ellenes, egyház-ellenes, hatalom-ellenes, elnyomás-ellenes öreg próféta keserű tanmeséje. Nagyon erősen érezhető így utólag a regény hatása Groszmanra.

Forsyth precizitása, mesélőképessége, tempója és tárgyi tudása még mindig a régi. Riggs Vándorsólyoma jó, de az óriási hype-hoz nem ér fel.

Daniel Kehlmann	Ruhm	9
George R.R. Martin	Királyok csatája	9
Warren Ellis - Darick Robertson	The Cure / One More Time	8,5
Lev Tolsztoj	Feltámadás	8,5
Frederick Forsyth	A Kobra	8,5
Edward Buscombe	Stagecoach	8
Laurell K. Hamilton	Fogat fogért	8
Al Ghaoui Hesna	Háborúk földjén	8
Ransom Riggs	Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei	8
Karl May	Winnetou I.	7,5

Egy túl korai búcsú

Lehetett tartani ettől, de komolyan mégsem hittem, hogy már most... "Ich habe mich entschieden: Nach dieser Saison werde ich meine Biathlonkarriere beenden." Magdalena Neuner márciusban visszavonul, 25 évesen, pályafutása derekán, csúcsformában. A sportág elveszti egyik arcát és már fiatalon is a biathlon-történelem egyik legnagyobb alakját, a szurkolók egy csodát, az ellenfelek az első számú riválist, - én pedig egyik legnagyobb kedvencemet. Ha majd túljutok a kezdeti sokkon, és még több időm is lesz, írok még erről, naná, különös egy idény lesz.

Mit hozott a Stagecoach?

A British Film Institute nagyszerű kis könyvecskéjét olvasva a Stagecoach-ról, a Hatosfogatról, pár új infóval is gazdagodtam. Az nem volt újdonság, hogy John Ford az egész műfajt támasztotta fel ezzel a filmmel; hogy a következő 20 év, úgymond "klasszikus" westernjei ebből a köpenyből bújtak elő; hogy közkinccsé tett olyan fő western-karaktereket, mint a jólelkű kurva, a részeges orvos, a déli szerencsejátékos, stb.; hogy bemutatta először Monument Valley-t; hogy ezzel lett sztár John Wayne; hogy a 8 perc 48 másodperces üldözés egy filmtörténeti jelentőségű akció-jelenet.

Tudtam, de mivel már elfelejtettem, meglepő volt mégis a "halott ember lapja", az ász és nyolcas pár a Plummer fickónál. Ford más filmjében is felhasználta ezt a legendás jelképet - én pedig persze láttam Deadwoodban magát a széket is, amelyben Hickok-ot lelőtte McCall, na ja, haha.

Nem tudtam, és fura, hogy Wayne (annak ellenére, hogy a plakáton top billing volt) a legkevesebbet kapta John Carradine-nal együtt a kocsin utazó kilencesből, 3700 dollárt. A csúcsbérek, Claire Trevor 15 ezre vagy Thomas Mitchell 12-je is eltörpül Ford 50 ezres fizetése mellett.

Nagyon érdekesek a filmkészítési nóvumok. Ford (és kameramannja, Bert Glennon) a visszafogott fénnyel, a sötéttel, a díszletben használt mennyezetekkel és a mély fókusszal, mélységben való mozgással olyan megoldásokat alkalmazott egyes jelenetekben, amik hamarosan általánossá váltak, és megváltoztatták a filmek kinézetét. A nagy forradalmár, Orson Welles le is rótta tiszteletét: "John Ford was my teacher... Stagecoach was my movie text-book. I ran it over forty times."

Könyvlista IX. (2011. III. negyedév)

Darabszámban visszafogottabb, minőségben, tartalomban annál erősebb három hónap volt ez. A második hármasról gyorsan: Le Carré új regényével csak magához képest visszafogottabb színvonalú, Sansom negyedik Shardlake krimije a szokásos nagyon jó, Vay Sarolta/Sándor különös élete pedig meglepő.

A második 10-est osztottam ki most, Groszman monumentális Sztálingrád eposza németül is elérte ezt (magyarul jövőre jön). Egy család és csatolt részeinek története a sztálingrádi csata idején: ott a helyszínen, valamint Kazanyban, Moszkvában, Kujbisevben, német és szovjet koncentrációs táborokban. A háború borzalmai és hősi pillanatai, a "kis" és "nagy" emberek finoman és nagy lélekkel megrajzolt életei és halálai mellett a nagy érdeme és erénye a regénynek a két totalitárius rendszer teljes embertelenségének felfedése, tűhegy-pontosságú leírása. Ezért is csapott le azonnal a kéziratra a KGB, és nagy szerencséje a világirodalomnak, hogy mégis rekonstruálható és megmenthető maradt. Természetes és logikus kapcsolódási, viszonyítási pont a Háború és béke, Groszmannak valóban az volt a vezérlő csillaga. A személyes érintettség, a rendszer alapvető embertelensége, a romantika kiveszése miatt az Élet és sors viszont sokkal sötétebb, reménytelenebb, szomorúbb.

A Trónok harca már klasszikus, és hála a sorozatnak, én is megismertem. Az első kötet valóban egészen zseniális, új világok, nagyszerű karakterek, megdöbbentő fordulatok. A második kötetet az új évad előtt fogom olvasni, érdekes lesz, milyen lesz úgy a hatás. A Sámuel nekem az egyik kedvenc Wodehouse-om, minden szava arany, nem is értem, miért nincs a legnagyobb művei között nyilvántartva. 

Vaszilij Groszman	Leben und Schicksal	10
George R.R. Martin	Trónok harca	9,5
P.G. Wodehouse	Hűbele Sámuel	9
John Le Carré	A mi emberünk	8,5
C. J. Sansom	Apokalipszis	8,5
Rakovszky Zsuzsa	VS	7,5