Rear Window

Season 9: #3-5

Az első ív második fele, valamint egy nagy átvezető stand-alone, mindegyik a szép lassan beletaláló Chambliss szövegével. (Azért remélem, Avengers moziba kerülésével Joss-nak is lesz ideje írni.) Egy nagy ellenfél legyőzve a Freefall végén, még nagyobb felkészül, lesznek szövetségesek is, a régiek mellett 1-2 új.

Komolyabb és közvetlenebb hatású a "Slayer, interrupted". Klasszikus utakon, sok-sok álommal, a Firsttel, és két nagy revelációval. Willow (aki ismét a legközelebbi barát) lesz, lehet, aki visszahozza a mágiát a világba. Buffy pedig terhes. Nem titok, mi fog történni a következőben, elspoilereződött persze már, de erről majd akkor, ha itt is lesz.

Könyvlista X. (2011. IV. negyedév)

Az év utolsó listája, 7 regény, 1 filmes, 1 politikai riport-könyv és a Transmetropolitan sorozat befejezése. A lista elején és végén német nyelvű regények: Kehlmann-t nagyon megkedveltem, és a több síkon futó történet-hálózat nem is okoz csalódást. A Winnetou viszont eredetiben, húzások nélkül erősen túlírt, May imádja önnön magát hallgatni/olvasni.

A Királyok csatája ott folytatta, ahol a Trónok harca abbahagyta, magával ragadó, letehetetlen, állandó feszültséget jelentő fantasy. Tolsztoj Feltámadása a kései mestert mutatja, egy elit-ellenes, egyház-ellenes, hatalom-ellenes, elnyomás-ellenes öreg próféta keserű tanmeséje. Nagyon erősen érezhető így utólag a regény hatása Groszmanra.

Forsyth precizitása, mesélőképessége, tempója és tárgyi tudása még mindig a régi. Riggs Vándorsólyoma jó, de az óriási hype-hoz nem ér fel.

Daniel Kehlmann	Ruhm	9
George R.R. Martin	Királyok csatája	9
Warren Ellis - Darick Robertson	The Cure / One More Time	8,5
Lev Tolsztoj	Feltámadás	8,5
Frederick Forsyth	A Kobra	8,5
Edward Buscombe	Stagecoach	8
Laurell K. Hamilton	Fogat fogért	8
Al Ghaoui Hesna	Háborúk földjén	8
Ransom Riggs	Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei	8
Karl May	Winnetou I.	7,5

Egy túl korai búcsú

Lehetett tartani ettől, de komolyan mégsem hittem, hogy már most... "Ich habe mich entschieden: Nach dieser Saison werde ich meine Biathlonkarriere beenden." Magdalena Neuner márciusban visszavonul, 25 évesen, pályafutása derekán, csúcsformában. A sportág elveszti egyik arcát és már fiatalon is a biathlon-történelem egyik legnagyobb alakját, a szurkolók egy csodát, az ellenfelek az első számú riválist, - én pedig egyik legnagyobb kedvencemet. Ha majd túljutok a kezdeti sokkon, és még több időm is lesz, írok még erről, naná, különös egy idény lesz.

Mit hozott a Stagecoach?

A British Film Institute nagyszerű kis könyvecskéjét olvasva a Stagecoach-ról, a Hatosfogatról, pár új infóval is gazdagodtam. Az nem volt újdonság, hogy John Ford az egész műfajt támasztotta fel ezzel a filmmel; hogy a következő 20 év, úgymond "klasszikus" westernjei ebből a köpenyből bújtak elő; hogy közkinccsé tett olyan fő western-karaktereket, mint a jólelkű kurva, a részeges orvos, a déli szerencsejátékos, stb.; hogy bemutatta először Monument Valley-t; hogy ezzel lett sztár John Wayne; hogy a 8 perc 48 másodperces üldözés egy filmtörténeti jelentőségű akció-jelenet.

Tudtam, de mivel már elfelejtettem, meglepő volt mégis a "halott ember lapja", az ász és nyolcas pár a Plummer fickónál. Ford más filmjében is felhasználta ezt a legendás jelképet - én pedig persze láttam Deadwoodban magát a széket is, amelyben Hickok-ot lelőtte McCall, na ja, haha.

Nem tudtam, és fura, hogy Wayne (annak ellenére, hogy a plakáton top billing volt) a legkevesebbet kapta John Carradine-nal együtt a kocsin utazó kilencesből, 3700 dollárt. A csúcsbérek, Claire Trevor 15 ezre vagy Thomas Mitchell 12-je is eltörpül Ford 50 ezres fizetése mellett.

Nagyon érdekesek a filmkészítési nóvumok. Ford (és kameramannja, Bert Glennon) a visszafogott fénnyel, a sötéttel, a díszletben használt mennyezetekkel és a mély fókusszal, mélységben való mozgással olyan megoldásokat alkalmazott egyes jelenetekben, amik hamarosan általánossá váltak, és megváltoztatták a filmek kinézetét. A nagy forradalmár, Orson Welles le is rótta tiszteletét: "John Ford was my teacher... Stagecoach was my movie text-book. I ran it over forty times."

Könyvlista IX. (2011. III. negyedév)

Darabszámban visszafogottabb, minőségben, tartalomban annál erősebb három hónap volt ez. A második hármasról gyorsan: Le Carré új regényével csak magához képest visszafogottabb színvonalú, Sansom negyedik Shardlake krimije a szokásos nagyon jó, Vay Sarolta/Sándor különös élete pedig meglepő.

A második 10-est osztottam ki most, Groszman monumentális Sztálingrád eposza németül is elérte ezt (magyarul jövőre jön). Egy család és csatolt részeinek története a sztálingrádi csata idején: ott a helyszínen, valamint Kazanyban, Moszkvában, Kujbisevben, német és szovjet koncentrációs táborokban. A háború borzalmai és hősi pillanatai, a "kis" és "nagy" emberek finoman és nagy lélekkel megrajzolt életei és halálai mellett a nagy érdeme és erénye a regénynek a két totalitárius rendszer teljes embertelenségének felfedése, tűhegy-pontosságú leírása. Ezért is csapott le azonnal a kéziratra a KGB, és nagy szerencséje a világirodalomnak, hogy mégis rekonstruálható és megmenthető maradt. Természetes és logikus kapcsolódási, viszonyítási pont a Háború és béke, Groszmannak valóban az volt a vezérlő csillaga. A személyes érintettség, a rendszer alapvető embertelensége, a romantika kiveszése miatt az Élet és sors viszont sokkal sötétebb, reménytelenebb, szomorúbb.

A Trónok harca már klasszikus, és hála a sorozatnak, én is megismertem. Az első kötet valóban egészen zseniális, új világok, nagyszerű karakterek, megdöbbentő fordulatok. A második kötetet az új évad előtt fogom olvasni, érdekes lesz, milyen lesz úgy a hatás. A Sámuel nekem az egyik kedvenc Wodehouse-om, minden szava arany, nem is értem, miért nincs a legnagyobb művei között nyilvántartva. 

Vaszilij Groszman	Leben und Schicksal	10
George R.R. Martin	Trónok harca	9,5
P.G. Wodehouse	Hűbele Sámuel	9
John Le Carré	A mi emberünk	8,5
C. J. Sansom	Apokalipszis	8,5
Rakovszky Zsuzsa	VS	7,5

Feichang wan mei (2009)

Nem egy szokásos Zhang Ziyi kép:

Persze, hogy csak miatta néztem meg ezt a filmet, hogy is jutott volna eszembe kínai rom-komot nézni... Meglepően szórakoztató volt, a hollywoodi romkom klisék keverednek a hongkongi őrültségekkel, mindez kedvesen, élvezhető humorral, jó színészekkel. (Az jutott közben eszembe ismét, hogy mennyivel jobb az arcjáték, ha nincsenek szétbotoxozva a sztárok...)

Döbbenetes, hogy Ziyi karrierjéből mennyire kimaradtak a vígjátékok eddig (a mosómedvés elmebaj maximum), csak a drámák és akciók egyre-másra. Most pedig kiderült, hogy a komédia nagyon is jól áll neki, lubickolt benne, jó alakítás egy jó filmben.

River of No Return (1954)

Otto Preminger egyetlen westernje, a börtönviselt, rezzenéstelen arcú, nyugodt és egyenes Robert Mitchummel, újonnan "talált" kisfiával, valamint a (mily meglepő módon) jólelkű rosszlányból feleséggé/anyává változó, mélységesen szexi Marylin Monroe-val.

 

Messzire nem rohan a zsáner szabályaitól és kötelező elemeitől (talán a majdnem erőszak és a kissrác puskalövése a kivétel), a legemlékezetesebb részei mindenesetre a tutajos jelenetek, amikre rengeteg energiát és figyelmet fordítottak a forgatáson. Itt jön be a film extra jó pontja számomra: a Banff és Jasper Nemzeti Parkokban vették fel a sok-sok külső jelenetet, és ez nagyon kellemes perceket szerzett, amikor néztem. A végső zuhatag pedig a Bow Falls Banffban a Bow Riveren, és a kamera éppen ott áll, ahol mi is álltunk, és azt látja, amit mi láttunk. Na jó, a tutajban zuhanó kaszkadőrök kivételével.

Harry Potter - az utolsó film

Ez is véget ért, nem különleges, de azért elég jó kis Halál ereklyéi 2-vel. Pár dolog megvilágosodott számomra:

1. Dumbledore egy macchiavellista, szívtelen szarházi volt, tulajdonképpen a legnegatívabb figurák egyikévé nőtt ki nekem, bár kétlem, hogy ez volt a szerzői szándék. Persze volt egy célja, ami akár szentesíthet minden eszközt, de attól még egy mocsadék volt.

2. A két igazi pozitív hős Piton (Snape) tanár úr és Neville Longbottom. Pitonnak egy gonosz szerepet kellett játszania tizensok évig, a szívét és lelkét mélyen elrejtenie, csak hogy valamikor majd segíthessen Dumbledore-nak és Harry-nek legyőzni Voldemortot. Neville pedig először is lehetett volna Harry, ha V anno arra "kanyarodik", tizensok évig lábtörlő és nevetség tárgya volt, hogy aztán kinője magát az ellenállás tábornokának,és kapjon két-három ikonikus nagyjelenetet a nyolcadik filmben.

3. Harry kétségtelenül egy véletlen hős, aki nagy mázlikkal és főleg a nála okosabb barátaival tudta túlélni a hét kötetet és a nyolc filmet. Viszont nem érdemtelenül, mert nagyon szépen belenő a feladatba és van egy vakhite, egy messiás-tudata, ami elég veszélyes dolog általában, de ehhez most szükséges és elengedhetetlen volt. A nagy trió szépen búcsúzik, jó jelenetekkel (az első részben főleg). Az epilógus rendkívül felesleges a filmben is, még ha érteni is vélem a szerző hangsúlyos és végleges lezárási szándékát.

Könyvlista VIII. (2011. II. negyedév)

A nyolc köny az pont az átlag, megfelelő termés. Érdekes (és talán jegyzem is innentől), hogy 6-2 a Kindle-papír arány.

Kettő emelkedett ki, még jobban is, mint azt az átgondolásra érdemes pontozásom mutatja. A Végjáték folytatása még jobb, mint a nyitóregény: OSC a kalandot, a sci-fit, a filozófiát, az érzelmeket már-már mágikusan egyesítette és egy magasan szórakoztató és mélyen elgondolkodtató regényt alkotott. Fitzgerald pedig egy óriás, ezt tudhatjuk, könnyed és brutális. A szép és átkozott semmittevők lejtmenete, szerelme, erkölcsi és társadalmi tanmeséje a száguldó 10-es és 20-as években. És nyilván sok részletet magáról és Zeldáról mintázott.

A Doppelleben a 44/06/20-as Hitler elleni merénylet mögötti nagyszabású összeesküvés egyik résztvevőjének, Lehndorff grófnak és feleségének az élete. A nemesi osztály, amelyik sosem bírta a nácikat, és volt bennük annyi, hogy legalább megpróbáltak tenni is valamit, még ha az elkerülhetetlen kivégzés is jött a végén. (Érdekes és szintén megrázó a más irányból érkező ellenállók bemutatása a Sophie Scholl filmben.) Az utolsó Potter másképp drámai, naná, de jól van megírva, abszolút megéri elolvasni, érthető a megasiker.

Verne régi, megbízható ismerős, Grey westernje kellemesen összetett és izgalmas, Mark Twain hálás témáról, a Szűzről ír, jól, Pohl nem-sci-fije pedig főleg a Csernobil Múzeum után nagyon érdekes.

Orson Scott Card	A holtak szószólója / Speaker for the Dead	9,5
F. Scott Fitzgerald	Szépek és átkozottak	9
Antje Vollmer	Doppelleben	8,5
J.K. Rawling	Harry Potter és a Halál Ereklyéi	8
Jules Verne	Kétévi vakáció	8
Zane Grey	Riders of the Purple Sage	8
Mark Twain	Jeanne d'Arc	7,5
Frederik Pohl	Csernobil	7

Super 8

Öt 14 éves fiú és egy lány viharos, érzelmes, kalandos találkozása filmmel, szörnyekkel, felnőttekkel, egymással, élettel és halállal. 1979-ben járunk, éppen a Harmadik típusú találkozások és az E.T. között - az első pillanattól kezdve a két legfőbb viszonyítási pont. Mintha egy korai Spielberg-filmet néznénk, és ez nagyon jó érzés. Most viszont Spielberg a producer, egy régi lelkes tanítványa, Abrams az író-rendező. Tulajdonképpen a legvégéig egy egészen zseniális és imádnivaló mozit nézünk, ami az év filmje lehet. A végén a bátorság, a hit vagy az ötlet hiányzik Abramsből, hogy ne egy ilyen kiszámítható grand finálét tegyen oda, hanem esetleg maradjon jobban a gyerekeknél - ezért kicsit kár.

Viszont ami nem kérdéses: frissítő a mai zsáner/akció mozik világában, hogy szerethető és valós karaktereket látunk, valós érzelmekkel, összeszedett és értelmes történetmesélést. Hová tűnt mindez az elmúlt harminc évben? És a gyerekek! Riley Griffiths, a zombifilm lelkes rendezője, Ryan Lee, a show-t néha lenyúló robbantós, Gabriel Basso, a hányós detektív és betoji Zach Mills. Meg a két fantasztikus főszereplő: Elle Fanning tényleg baromi tehetséges, csodás minden pillanatban a vásznon (a Somewhere-ben is milyen jó volt!), bármi lehet belőle felnőttként. Joel Courtney (mint egy új Elliott) ártatlan, tiszta, megkapó.

A film önmagában is az év egyik legjobbja, már előre is, de az is nagy érdeme, hogy nosztalgikus érzéseket kavar egy olyan kor iránt, amikor kicsit más volt a filmkészítés, és arra késztet, hogy elővegyük a korai Spielberg-klasszikusokat, meg mondjuk a szintén tagadhatatlan elődöt, a Stand By Me-t.