Rear Window

Feichang wan mei (2009)

Nem egy szokásos Zhang Ziyi kép:

Persze, hogy csak miatta néztem meg ezt a filmet, hogy is jutott volna eszembe kínai rom-komot nézni... Meglepően szórakoztató volt, a hollywoodi romkom klisék keverednek a hongkongi őrültségekkel, mindez kedvesen, élvezhető humorral, jó színészekkel. (Az jutott közben eszembe ismét, hogy mennyivel jobb az arcjáték, ha nincsenek szétbotoxozva a sztárok...)

Döbbenetes, hogy Ziyi karrierjéből mennyire kimaradtak a vígjátékok eddig (a mosómedvés elmebaj maximum), csak a drámák és akciók egyre-másra. Most pedig kiderült, hogy a komédia nagyon is jól áll neki, lubickolt benne, jó alakítás egy jó filmben.

River of No Return (1954)

Otto Preminger egyetlen westernje, a börtönviselt, rezzenéstelen arcú, nyugodt és egyenes Robert Mitchummel, újonnan "talált" kisfiával, valamint a (mily meglepő módon) jólelkű rosszlányból feleséggé/anyává változó, mélységesen szexi Marylin Monroe-val.

 

Messzire nem rohan a zsáner szabályaitól és kötelező elemeitől (talán a majdnem erőszak és a kissrác puskalövése a kivétel), a legemlékezetesebb részei mindenesetre a tutajos jelenetek, amikre rengeteg energiát és figyelmet fordítottak a forgatáson. Itt jön be a film extra jó pontja számomra: a Banff és Jasper Nemzeti Parkokban vették fel a sok-sok külső jelenetet, és ez nagyon kellemes perceket szerzett, amikor néztem. A végső zuhatag pedig a Bow Falls Banffban a Bow Riveren, és a kamera éppen ott áll, ahol mi is álltunk, és azt látja, amit mi láttunk. Na jó, a tutajban zuhanó kaszkadőrök kivételével.

Harry Potter - az utolsó film

Ez is véget ért, nem különleges, de azért elég jó kis Halál ereklyéi 2-vel. Pár dolog megvilágosodott számomra:

1. Dumbledore egy macchiavellista, szívtelen szarházi volt, tulajdonképpen a legnegatívabb figurák egyikévé nőtt ki nekem, bár kétlem, hogy ez volt a szerzői szándék. Persze volt egy célja, ami akár szentesíthet minden eszközt, de attól még egy mocsadék volt.

2. A két igazi pozitív hős Piton (Snape) tanár úr és Neville Longbottom. Pitonnak egy gonosz szerepet kellett játszania tizensok évig, a szívét és lelkét mélyen elrejtenie, csak hogy valamikor majd segíthessen Dumbledore-nak és Harry-nek legyőzni Voldemortot. Neville pedig először is lehetett volna Harry, ha V anno arra "kanyarodik", tizensok évig lábtörlő és nevetség tárgya volt, hogy aztán kinője magát az ellenállás tábornokának,és kapjon két-három ikonikus nagyjelenetet a nyolcadik filmben.

3. Harry kétségtelenül egy véletlen hős, aki nagy mázlikkal és főleg a nála okosabb barátaival tudta túlélni a hét kötetet és a nyolc filmet. Viszont nem érdemtelenül, mert nagyon szépen belenő a feladatba és van egy vakhite, egy messiás-tudata, ami elég veszélyes dolog általában, de ehhez most szükséges és elengedhetetlen volt. A nagy trió szépen búcsúzik, jó jelenetekkel (az első részben főleg). Az epilógus rendkívül felesleges a filmben is, még ha érteni is vélem a szerző hangsúlyos és végleges lezárási szándékát.

Könyvlista VIII. (2011. II. negyedév)

A nyolc köny az pont az átlag, megfelelő termés. Érdekes (és talán jegyzem is innentől), hogy 6-2 a Kindle-papír arány.

Kettő emelkedett ki, még jobban is, mint azt az átgondolásra érdemes pontozásom mutatja. A Végjáték folytatása még jobb, mint a nyitóregény: OSC a kalandot, a sci-fit, a filozófiát, az érzelmeket már-már mágikusan egyesítette és egy magasan szórakoztató és mélyen elgondolkodtató regényt alkotott. Fitzgerald pedig egy óriás, ezt tudhatjuk, könnyed és brutális. A szép és átkozott semmittevők lejtmenete, szerelme, erkölcsi és társadalmi tanmeséje a száguldó 10-es és 20-as években. És nyilván sok részletet magáról és Zeldáról mintázott.

A Doppelleben a 44/06/20-as Hitler elleni merénylet mögötti nagyszabású összeesküvés egyik résztvevőjének, Lehndorff grófnak és feleségének az élete. A nemesi osztály, amelyik sosem bírta a nácikat, és volt bennük annyi, hogy legalább megpróbáltak tenni is valamit, még ha az elkerülhetetlen kivégzés is jött a végén. (Érdekes és szintén megrázó a más irányból érkező ellenállók bemutatása a Sophie Scholl filmben.) Az utolsó Potter másképp drámai, naná, de jól van megírva, abszolút megéri elolvasni, érthető a megasiker.

Verne régi, megbízható ismerős, Grey westernje kellemesen összetett és izgalmas, Mark Twain hálás témáról, a Szűzről ír, jól, Pohl nem-sci-fije pedig főleg a Csernobil Múzeum után nagyon érdekes.

Orson Scott Card	A holtak szószólója / Speaker for the Dead	9,5
F. Scott Fitzgerald	Szépek és átkozottak	9
Antje Vollmer	Doppelleben	8,5
J.K. Rawling	Harry Potter és a Halál Ereklyéi	8
Jules Verne	Kétévi vakáció	8
Zane Grey	Riders of the Purple Sage	8
Mark Twain	Jeanne d'Arc	7,5
Frederik Pohl	Csernobil	7

Super 8

Öt 14 éves fiú és egy lány viharos, érzelmes, kalandos találkozása filmmel, szörnyekkel, felnőttekkel, egymással, élettel és halállal. 1979-ben járunk, éppen a Harmadik típusú találkozások és az E.T. között - az első pillanattól kezdve a két legfőbb viszonyítási pont. Mintha egy korai Spielberg-filmet néznénk, és ez nagyon jó érzés. Most viszont Spielberg a producer, egy régi lelkes tanítványa, Abrams az író-rendező. Tulajdonképpen a legvégéig egy egészen zseniális és imádnivaló mozit nézünk, ami az év filmje lehet. A végén a bátorság, a hit vagy az ötlet hiányzik Abramsből, hogy ne egy ilyen kiszámítható grand finálét tegyen oda, hanem esetleg maradjon jobban a gyerekeknél - ezért kicsit kár.

Viszont ami nem kérdéses: frissítő a mai zsáner/akció mozik világában, hogy szerethető és valós karaktereket látunk, valós érzelmekkel, összeszedett és értelmes történetmesélést. Hová tűnt mindez az elmúlt harminc évben? És a gyerekek! Riley Griffiths, a zombifilm lelkes rendezője, Ryan Lee, a show-t néha lenyúló robbantós, Gabriel Basso, a hányós detektív és betoji Zach Mills. Meg a két fantasztikus főszereplő: Elle Fanning tényleg baromi tehetséges, csodás minden pillanatban a vásznon (a Somewhere-ben is milyen jó volt!), bármi lehet belőle felnőttként. Joel Courtney (mint egy új Elliott) ártatlan, tiszta, megkapó.

A film önmagában is az év egyik legjobbja, már előre is, de az is nagy érdeme, hogy nosztalgikus érzéseket kavar egy olyan kor iránt, amikor kicsit más volt a filmkészítés, és arra késztet, hogy elővegyük a korai Spielberg-klasszikusokat, meg mondjuk a szintén tagadhatatlan elődöt, a Stand By Me-t.

Nem sikerült a Vancouvernek

A jobb csapat győzött, a Boston volt az erősebb, a Stanley-kupa most sem megy "haza" a Stanley-parkba. De mégis csak hetedik meccs, mégis csak Vancouverben... Egyszerűen a vancouveri sztárok nem voltak képesek arra a szintre emelkedni, mint pl. Marchand, Bergeron és főleg a legnagyobb: Thomas, a hosszú úton csúcsra ért kapus.

Elképesztő és megható volt látni azt a fantasztikus várakozást, szenvedélyt, reményt és szeretetet, ami az egész várost, a környéket, az egész British Columbiát áthatotta. És éppen ezért nem meglepő sajnos az, ami utána következett: a balhé. Két nappal előtte ugyanott sétáltam, akkor még nyugisabb volt a hangulat. Kanadában ezt máshogy élik meg, mint bárhol, érthetően, a hoki ott a vallás, a minden. Közeledik a húsz éves évfordulója az utolsó juharleveles Stanley-kupának. Ha jól sejtem, a 22 bostoniból 16 kanadai játékos, de ez nagyon sovány vigasz ilyenkor a hokinemzetnek. A várakozás folytatódik.

"Az vesse rá az első követ" - ahogy Endernél olvasható

Orson Scott Card (illetve a regényében, a Holtak Szószólójában San Angelo) parabolája ítélkezésről, társadalomról, törvényről, emberségről. Igaz, ravaszan igaz.

Royal Wedding

Erősen anglofil vagyok, és ezen belül is különösen szeretem az angol királyság történetét, történelmét - így naná, hogy nagyon tetszett. A "Vilmos-Katalin esküvő".

Pompájában, felhajtásában is emberközeli esemény, egyszerű, de ragyogó ruhák, nagy tömeg és jó hangulat. Bizony, csak-csak kellenek a hercegnők és hercegek, a megvalósult mese, a hagyományok, hintók és fanfárok, legenda és történelem. És említettem már, hogy hercegek és hercegnők...?

Ragyogás

Hosszú évek után láttam ismét a Ragyogást, és a regényt is régen olvastam utoljára. A véleményem azonban sok idő elteltével sem változott. Kubrick egy zseniális filmet készített, örökké emlékezetes pillanatokkal, képekkel, hangulattal. King viszont egy másik, talán még zseniálisabb regényt írt. Kubrick nagyon leegyszerűsíti Jack megőrülését (illetve a szálloda általi megszállatását), nem látjuk a folyamatot, aminek oka maga Jack Nicholson is, akiről már az első percben sem hisszük, hogy normális. Ebben King sokkal jobb volt. És hol vannak a sövényállatok? Nagy pluszpont viszont Kubricknak azért, hogy Bartók Bélát és Ligeti Györgyöt horrorfilm-zeneszerzővé is tette.

Whose Show Is It Anyway? by gabrielleabelle

Imádom a statisztikákat, még annál is jobban imádom Buffy-t és a Buffyverse-t - és ettől leesett az állam: a szereplők jeleneteinek, megszólalásainak, említésének statisztikai elemzése! Őrült munka, hatalmas munka, nem meglepő eredményekkel. Lengetem kalapom, Gabrielle az én hősöm!:)